A monitor

 Megláttam a gömböt. Egy képernyőre hasonlított. Gombok, potméterek, és pici világító ledek voltak rajta. Egy gömb alakú képernyő. A gömböt belül a kocsmáros holografikus képe töltötte ki, ahogy feleseket önt ki, aztán rámnézett, és azt mondta, hogy neki mindig igaza van. Rácsavarta a kupakot az üvegre, kirakta a felespoharakat a pultra, és beszedte a pénzt. A többiek mohón kiitták a feleseket, és visszatették a poharakat.

Aztán megjelent az uszkár. Kicsi masnik lógtak a szőréből, és egy csengettyű volt a jobb első lábára erősítve. A Lujza uszkárja, aki egy éve elhalálozott, és akit évek óta gyászolt. Olyankor mindig egy likőrt kellett a Lujzának venni, és ünnepélyesen le kellett hajtani vele egy felest. Persze, én ki nem állhattam az ilyen női italokat, és körteízű felessel segítettem a felépülését, utána meg még eggyel, mert nagyon mély volt a fájdalma szegénynek.



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Károj zavarban van

Kép
  Zavarba jött a Károj, mivel megtudta, hogy a sejtjei hétévente kicserélődnek, és hogy már nincsen semmi benne az azelőtti időkböl, hogy elkezdett volna járni közénk a krimóba, mivel azok a dolgok már eltávoztak a szervezetéböl, és kicserélődtek a jóminőségü felessel meg a zsíroskenyérrel bekerült értékes tápanyagokra, lilahagymával és vöröspaprikával, és mondtuk neki, hogy mi van akkor, ha az eltávozott dolgokbol valaki felépitett egy ugyanojan Károjt, mint aki volt korábban, és minden sejtjét ugyanoda tették vissza az új Károjba, ahonnan az az eredetiböl eltávozott.  De az is lehet, hogy nem állitotta össze senki ezt a Károjt, hanem ott úszik szétfolyva a csatornában formátlanul. Gondoltuk is, hogy mijen szerencse az, hogy mi a tudomány szilárd talaján állunk.
További információk

Az elvarratlan szál

Kép
Könnyebb volt észrevétlenül kijutnom, mint gondoltam. A többiek éppen a pult körül kiabálva igyekeztek átverni egymást. Mennyire máshogy hatott az a zaj, mint korábban. Olyan volt, mintha egy baromfiudvarba keveredtem volna. A pálló csirkeaprólék szaga a Jósnő nejlonszatyrában megerősítette ezt a benyomásomat. Ezeket a vitákat úgyis mindig a kocsmáros nyerte meg. Nála volt a butykos. A Károj csendben üldögélt az asztalánál. Nem lehetett tudni, hogy alszik vagy ébren van. Soha nem lehet tudni nála. Óvatosan bezártam magam mögött az ajtót, hogy ne keltsek zajt. Tavasz van és élesen süt a nap. Időbe telik, amíg hozzászokik a szemem. Soha nem megyek vissza. Az ott tartózkodásomnak nem volt kezdete és vége, mégis kijutottam. Mindig van egy elvarratlan szál, ahol el lehet kezdeni felfejteni a rendszert. Eltűnök, mint a Jocó annak idején. Ő egy darabig ott volt velünk, megvolt neki a Miselle, mindenki ő akart lenni, aztán egyszercsak nem volt ott. Néha került csak szóba. Szerintem engem egy r...
További információk

A szerkezet

Kép
  Úgy kezdődött, hogy jót veszekedtem a Lujzával, akivel nem szoktam ketyinteni, csak veszekedni, és magabiztosan indultam el a mellékhelyiség felé. Útközben nekidőltem a raktár ajtajának pihenni, mert volt már bennem a körteízű, jóminőségű felesből, de azért egészen fitten éreztem magam. A raktár ajtaja kinyílt, pedig a kocsmáros mindig zárva tartotta, hogy ne találjuk meg a mögötte felhalmozott kincseket. Több hétre való felest meg bort tartott ott műanyag palackokban, májkrém meg disznózsír volt a hűtőben, ami nem is volt nagyon mocskos. Mindig arról álmodoztunk, hogy egyszer bejutunk, és lakmározunk. Hát nekem most sikerült bejutnom, de a raktár nem volt ott. Legurultam egy lépcsőn. A májkrémek, és a jóminőségű italok helyett egy gép fogadott, éppen csak nem köszönt. Karok, gombok sokaságát láttam, különféle kijelzők, és lámpák villogtak, és fogaskerekeket. Hullámzott, forgolódott, és sípolt az egész, időnként gőzt eresztett ki magából. Belekapaszkodtam az egyik karba, és vélet...
További információk