Zavarba jött a Károj, mivel megtudta, hogy a sejtjei hétévente kicserélődnek, és hogy már nincsen semmi benne az azelőtti időkböl, hogy elkezdett volna járni közénk a krimóba, mivel azok a dolgok már eltávoztak a szervezetéböl, és kicserélődtek a jóminőségü felessel meg a zsíroskenyérrel bekerült értékes tápanyagokra, lilahagymával és vöröspaprikával, és mondtuk neki, hogy mi van akkor, ha az eltávozott dolgokbol valaki felépitett egy ugyanojan Károjt, mint aki volt korábban, és minden sejtjét ugyanoda tették vissza az új Károjba, ahonnan az az eredetiböl eltávozott.  De az is lehet, hogy nem állitotta össze senki ezt a Károjt, hanem ott úszik szétfolyva a csatornában formátlanul. Gondoltuk is, hogy mijen szerencse az, hogy mi a tudomány szilárd talaján állunk.

  Valójában soha nem is láttam az uszkárt. Láttam a kis rózsaszínű masnikat, amiket a Lujza a ridiküljében őrizgetett, és elővett, amikor nagyon elérzékenyült, és a kicsi csengőcskéket is, amiket a gömbben láttam. Amikor megrázogatta őket, már tudtam, hogy inni kell. Volt neki egy póráza is, azt is büszkén mutogatta. Vadonatúj volt. Nem ugrott be, mikor találkoztam a Lujzával, csak azt, hogy a kicsi szőrök meg a pörsenések eltűntek a felesektől, amiket vígasztalásul megittam vele. Most megjelentek a gömbben, és világosan láttam, hogy a Lujza sötét belseje türemkedik ki rajtuk keresztül a külvilágba, gomolygó sötét fellegek, és szortyogó hangok kiséretében, és néha barna cseppek csöpögtek ki belőlük, de ilyenkor gyorsan és ügyesen eltűntette mindet a retiküljéből elővarázsolt kencék segítségével, mielőtt igazán szemügyre vehettem volna őket. A kocsmáros szerint ET-re hasonlított amiatt a földöntúli átszellemültség miatt, ami a gyász idején ült ki az arcára, amikor már leöblítette az...