Majdnem kijött a Lujza belseje, de aztán elrejtette

 Valójában soha nem is láttam az uszkárt. Láttam a kis rózsaszínű masnikat, amiket a Lujza a ridiküljében őrizgetett, és elővett, amikor nagyon elérzékenyült, és a kicsi csengőcskéket is, amiket a gömbben láttam. Amikor megrázogatta őket, már tudtam, hogy inni kell. Volt neki egy póráza is, azt is büszkén mutogatta. Vadonatúj volt.

Nem ugrott be, mikor találkoztam a Lujzával, csak azt, hogy a kicsi szőrök meg a pörsenések eltűntek a felesektől, amiket vígasztalásul megittam vele. Most megjelentek a gömbben, és világosan láttam, hogy a Lujza sötét belseje türemkedik ki rajtuk keresztül a külvilágba, gomolygó sötét fellegek, és szortyogó hangok kiséretében, és néha barna cseppek csöpögtek ki belőlük, de ilyenkor gyorsan és ügyesen eltűntette mindet a retiküljéből elővarázsolt kencék segítségével, mielőtt igazán szemügyre vehettem volna őket. A kocsmáros szerint ET-re hasonlított amiatt a földöntúli átszellemültség miatt, ami a gyász idején ült ki az arcára, amikor már leöblítette azt egy vagy két bonbonmeggyel, de szerintem nincs igaza. Lehet, hogy egy kicsit rondának tűnik, amikor úgy esik rá a fény, de hogy olyan töpörödött lenne...

Na jó. Egy kicsit tényleg olyan, mint az ET.