A Lujza története

 Sajnoshogy a Lujzának beleégett a szivébe, amikor meghalt tavaly az uszkárja, mert tavaly meghalt az uszkárja szegénynek, és nem tudta, hogy kihez forduljon egy kis lelki segélyért, és mondta a Ferenc neki, mer a szókincse elég igényes, hogy nincsen garancia neki se arra, hogy visszanyeri a lelki egyensúlyát valaha is, legfeljebbb majd a következő évben, amikor majd letelt már a gyászév, a jósnő pedig azt mondta, hogy nem ég bele semmi az enber szívébe, amit maradandóan ki ne lehetne égetni, és hogy ha a viágeggyetem pulzusán tartja a verőerén a kezét, akkor majd meghallja az új világ eljövetelének a virágzását, és lelkével pedig röpdösni fog, mint a pihe, amelyet megmártottak előtte az örökkévalóság aranyporos vizében, és ezért a tanácsért csak egy felest kért a Lujzátol, akinek nem sikerült kiégetni a gyász beégett plazmáját a szivéböl, csak az abroszt, mert neki ma semmi sem sikerül, és olyan szerencsétlen, hogy még a retiküljéböl is kihullottak a kacatok, meg az olyan kis dolgok, amikről csak a nők tudják, hogy micsodák, de olyan fényesek, ahol még nem pattogzott le róluk a festék, és akkor a Károj rálépett az egyik ilyen rúzsára, amitöl piros lett a cipője meg az orra, és akkor a Lujza akkorát zokogott, hogy megesett rajta a szivem, és megvígasztaltam, a kis szőrök ellenére, amik kinőttek rajta a bánattól, de nem ketyintettem meg, de utána elmondta nekem, hogy hiába készült arra már kiskorában, hogy egy úrinő lesz belőle, náluk mindig alkoholba fojtották a bánatukat, és ettől elhatározta, hogy szentéletet fog élni, és megmenti az állatokat, és attol kezdve hazavitte mindig a kis bogarakat meg csótányokat, akiknek a rossz gyerekek mindig kitépték a karját meg a lábát, és szorítókötést tett rájuk meg dunsztosüvegbe dugta őket, hogy ne fázzanak meg, és aztán adott nekik kalmópirint, hogy gyorsabban gyógyuljanak meg, de az apja mindig kidobta őket a kukába, ezért mindig új bogarakat kellett neki keresni, ezért a szomszéd gyerekek mind direkt neki tépkedték a bogarak lábát meg szárnyát, hogy legyen mindig kis jószágja, akiket meg kell mentenie, és aztán mindig kidobta a papája, amikor alkohol befolyása alatt állt, és ettől lelki sérülések keletkeztek a belsejében, és csoda, hogy egy úrinőnek sikerült lennie, és megmaradnia a vérzivatarban, és hogy az ő uszkárja egy szép ajándék volt neki az élettől, hogy kárpótolja őt mindazért a sok kis rovarért meg bogárért, akiket nem sikerült megmenteni, és most az is elhagyta, hogy a teremtő kertjében ugrándozzék, és ez nagy lelki törést idézett elő benne, úgyhogy meg is ittunk még egy felest.