A szerkezet

 Úgy kezdődött, hogy jót veszekedtem a Lujzával, akivel nem szoktam ketyinteni, csak veszekedni, és magabiztosan indultam el a mellékhelyiség felé. Útközben nekidőltem a raktár ajtajának pihenni, mert volt már bennem a körteízű, jóminőségű felesből, de azért egészen fitten éreztem magam. A raktár ajtaja kinyílt, pedig a kocsmáros mindig zárva tartotta, hogy ne találjuk meg a mögötte felhalmozott kincseket. Több hétre való felest meg bort tartott ott műanyag palackokban, májkrém meg disznózsír volt a hűtőben, ami nem is volt nagyon mocskos. Mindig arról álmodoztunk, hogy egyszer bejutunk, és lakmározunk. Hát nekem most sikerült bejutnom, de a raktár nem volt ott. Legurultam egy lépcsőn.

A májkrémek, és a jóminőségű italok helyett egy gép fogadott, éppen csak nem köszönt. Karok, gombok sokaságát láttam, különféle kijelzők, és lámpák villogtak, és fogaskerekeket. Hullámzott, forgolódott, és sípolt az egész, időnként gőzt eresztett ki magából. Belekapaszkodtam az egyik karba, és véletlenül meghúztam. Sípolást hallottam, gőz jött ki egy kicsit távolabb a szerkezetből, és a fogaskerekek egy kicsit elmozdultak egymáson. A gép szuszogott, zörgött, aztán megállt. Megijesztett, meg kellett néznem, mi történt, de nem lettem okosabb. Aztán megláttam egy félkarú rabló kijelzőjét, ahol a három korong még mindig pörgött egyre lassabban, aztán megállt. A három szívecske egyvonalba került. Gondoltam, hogy elújságolom a Lujzának, és fel akartam kelni, de bevertem a fejem az imént meghúzott karba, és megint elterültem. A kijelzőn az ábrák újra elkezdtek pörögni, és amikor megálltak, három halálfej állt egymás mellett.

Úgy látszik, nem akarja ez a valami, hogy bárkinek, bármit elújságoljak.